Startseite
BANNBRUCH 1995. 09. 27. 21:09 Hauptzollamt-Süd.
Kikérdeztem W. urat a cigarettacsempészet elleni nyomozásról. Legtöbbször lengyeleket
kapnak el, akik úgy 5000 cso-magot, vagyis 25 kartont rejtegetnek. Ilyenkor
kihallgatás következik, amit a vámos unottan végez, mert rutinszerűen megtagadják
a val lomást. A járművet elkobozzák amennyiben a bűncselekmény értéke eléri
a jármű értékének 20 %-át. Ha emiatt nem kobozzák el azonnal a kocsit, akkor
még elkobozhatják pénz- ill. értéktárgyak hiányában, biztosítékként a fizetendő
pénzbüntetésre. A delikvens a kitűzött ár-verés napjáig jöhet és kiválthatja
a járművet. Az árverés után határidő nélkül felveheti a pénzbüntetés levonása
után fennmaradó összeget. Árverés a hónap minden második csütörtökén tartanak.
Általában itt vásárolják vissza a kocsi(ju)kat a tulajdonosok. Ha a középosztálybeli
szállitót nem kapják el, úgy a szállítmányát en bloc eladja a vietnámi-aknak,
akik többnyire elutasított vagy várakozó menekültek. Vietnám az egyetlen ország
a Földön, amely saját állampolgáraitól is beutazási vízumot kér, de ezt csak
akkor lehet kiállítani, ha a kérelmező tanusítja, hogy szabad akaratából kíván
beutazni. Mivel ezt a feltételt nem tel-jesítik ezért nem lehet hazatoloncolni
őket, egyszerűbb ha az állampolgárok külföldről küldik a pénzt, mintha otthon
folytatnak ilyen kétes tevékenységet. Valójában érthető. A fordulat után a németek
zsákba-macskáról kötöttek szerződést, vagy méginkább, nem figyeltek oda, s még
meg is pecsételték ezáltal ezt a rendelkezést- nagyobb összegért most akarják
megszűntetni. A cigarettából jövő pénz kiegészíti a szociális segélyt vagy az
otthonmaradottakat támogatják ebből. Itt ottho-nokban élnek. A büntetés napi
10 DM körül van, a büntetés össeének meghatározásánál csak a legális bevételeket
veszik figyelembe. Vala-mikor aztán elkapják őket. A riasztóhálózatuk villámgyors,
ezért aztán legtöbbször nem kapják el őket. A hivatalnok talán azt gondolja
magában, inkább hadd csinálják, mert ő végzi a munkáját, azok pedig csinálják,
ahogy tudják, így legalább bizonyos egyensúlyban maradnak a dolgok. Nem jöttem
rá, hogy egyfajta frusztráció, vagy a humanitás mutatkozike meg ebbe.
Ugyanez a helyzet azokkal
a határőrökkel, akik az illegálisokat átadják a lengyel vámosoknak. Pénz híjján
a bevándorlókat néhány kilométerre a határtól ismét szabadon engedik. Elhangzik
az ígéret, hogy soha többé nem jönnek vissza, s már-már gyöngédség mutatkozik
az arcokon, mikor egy hét múlva ismét találkoznak. Aki útlevél tulajdonos, az
el sem tudja képzelni, hogy milyen élet ez. Azt is nehéz elképzelni, ho-gy milyen
dolog ezzel nap mint nap foglalkozni. A határvédelemnél ugyanis nem középkorú
balosok és szociális munkások dolgoznak, akik a realitásérzéküket teszik próbára,
hanem olyan ficsúrkák, akik biztos állást kerestek, olyanok, akik a legjobb
esetben is csak veszélytelenek. Erős alap szükséges ahhoz, hogy valaki ne csináljon
segglyukat az agyából. A jólismert házmesteri hatalom: kis hatalomnélküliként
nehéz ellenállni annak, hogy fejest ugorj a hatalom gyakorlásának nagyszerű
lehetőségeivel csábító szűk lyukba. Kidobtam S.-t, az egyetlen olyan menekültet,
akivel valamiféle barátság kezdődött el. Ezt is lehet. Vagyis szó sincs arról,
hogy illegálisok illegális lakásokban egy kör védelme alatt - talán tényleg
kör de egyébként orvosi ellátással, fűtött szobákban és sorbanállással a papírkitöltésprogram,
az hogy semmit sem szabad csinálni és a mások zsebéből-élésért járó megvetéssel.
A tisztességtelen üzletek elveszett tekintetei és a tiszta szegények lila-türkiz-mályva
színű ruhái. Junkyszemek, a vékony bajusz és a le-hetőségekhez képest legjobban
megkötött lófarok a lyuk. Egy furcsa, halott lyuk, korábban erre mondták, hogy
eltompult de ez a szó is el-tompult. Ez itt nem eltompult, hanem kiürült. Talán
a német kezelési mód az oka: a képtelenség az egyértel-mű elutasításra, inkább
a drága megoldás, amely senkinek sem segít és mindenkinek, akit érint csak árt.
Az úgynevezett kényszermegoldás, sokszor érem magam itt -ott az ilyen beteges
problémakezelésen. Egy konténer illegálisan eladott cigaretta 2 millió levonást
spórol meg, amely összeget az állam is szívesen venne. Meglepően sok, de gyorsan
elfüstölik pedig kartononként 50 DM. Rejtélyes az útja. A legegyszerűbb persze
az, ha az egész el sem hagyja a Szövetségi Köztársaságot vagyis ha a teherautók
Rotterdam-ból hozzák a cigit vagy Hamburgban exportáruként veszik fel, majd
útközben " elveszítik ". Legalábbis mindazt ami nem az első helyen szerepel
a listán. Ilyenkor a kis plombát hátul megkímélik, ennek fe-jében elől, a vezető
fülkénél vágják a ponyvát úgy, hogy minden kies-het anélkül hogy bárki is akarta
volna. Nem megoldhathatlan probléma az "akció" után összeforrasztani a vágást.
Az, hogy a cigaretta nem csak a lengyel kerülőúton érkezik, a kiscsempészek
befektetési tőkéjének korlátain is múlhat. A csempészet a láthatatlannal való
önkényes bánásmód; áruk temporális dematerizálásának egyik formája.
1995. 10. 07. 19:45
A gazdasági szektor büntetőjogi rendelkezései ellen elkövetett bűncselekmények.
Az érvényes vámrendelkezések megkerülésével történő árubehozatal és kivitel az adótörvények elleni bűncselekmény.
Az élet önmagát projektálja szabályrendszerbe és önmagát az életbe. Az élet és a szabályrendszer hatalmi játéka. Ahol egyszerű, egyértelmű és kevéssé fenyegető, ott a szabályrendszer hajlamos arra, hogy túlzásokba essen az életbe való realizálódásban, az életre való projekciójában. Az elárverezett csempészáruk néhány kivételtől eltekintve mini quanti- és qualitások. Ki képes egy utazót, aki egy pulóve-rekkel, műanyagcipőkkel és két horgászbottal teli zacskó tartalmának eladásától remél hasznot, megfosztani árujától. Ez sokféle szenvedést von maga után és ezen felül még utóköltségek is felmerülnek.
Elárverezik a nyomort, a parányi, esendő előnyök is kalapács alá kerülnek. Az árverés résztvevői a vámnyomozói éberség áldozataira hasonlítanak.A műszálas szatyrokat felcserélték az Aldi üzletlánc árait is megszégyenítő T.I.P. és " Lindnél olcsó " reklámzacskóira. Jelentéktelen előnyök és tilalmak. államilag szervezett amoralitás a levegőben. Nappa- és síkabátok, szőkítettek, kopaszodók, rokkant nyugdíjasok, kereskedők: Bingoterem. Egy középázsiai, egy őskövület, debil tekintetű fia tolmácsol neki, s nagy mennyiségben vesz " mecha-nikus órákat ", a licit nélkül maradt katicabogár-óradíszek.
1995. 10. 19. 12:56
Belépni egy nyilvános helyre: érezni, hogy valami nincs rendben, nem különös.
Általában azonnal felismerhető, hogy mi a rendeltetése a he-lyiségnek: kávéház,
gyorsétterem, gyógyszertár. A gyorsétterem pon-tosan meghatározott funkciós
és dekorációs elemekkel rendelkező he-ly. Ez csak úgy jön össze, ha az ezerszeres
kivitelezés során egymáshoz hangolták ezeket, ha a részletek normákká váltak,
amelyekkel a különböző térszituációkra reagálni lehet. Modul, építőkocka, már
megint itt van: integráció. Itt is mindenütt ott a keskeny szegély, amelyet
elrejtő szándékkal szögeltek a préselt lemezek fúgáira, a két végén azután nem
történik semmi, durva fűrésszel úgy nagyjából egy hosszra vágták. Ismét látni
az anyagok bélrendszerét, s ezek nem épp étvágygerjesztőek. Az eredmény pedig
az, hogy nyilvánvalóvá válik, itt valamit el akartak rejteni. Természetesen
ez kellemetlenebb, mint az, amit el akartak ta-karni; a szocialista módon összetákolt
fűtőcsövek nyomorúságos rea-litását. A Tschibonál egyetlen apró részlet sem
utal arra, hogy a túloldal más volna. Ez a végkövetkeztetés csak a 12 V-os trafók
és préselt laminat-márvány vagy romantica alá szükségek alátét tudásából eredhet.
Ott, ha átépítenek, akkor a konténerekben halmozódik ez a nehezen újrafel-dolgozható
hulladék. Itt a kétszeres behelyettesítés korszaka tart, az eszközöket lejárató
imitációé. Az internegatív ebben az esetben a Her-tie-Gourmet kínálatban látható
rézkapaszkodók, a közteseredeti a másolatot másoló országocskáknak. A saját
identitás erős tudata ennek a városnak a tükrében és a féltveőrzőtt viselkedési
formák összeüt-köznek az órmótlanra fűrészelt rezopállal. Ebből, egyfajta rossz
kö-zérzet ered, mint a kényelmetlen alsónadrágtól (ezúttal a fejeden). Az anyagi
javak világából gyakran csupán a pótlékot engedélyeztem ma-gamnak, a " túl drága
" kifogásával élve, azoknak utánzatával ruháztam fel magam, amiket valójában
szerettem volna. A férfi, aki az asztalom-hoz akar ülni a City Grill-szerű mozgatható
műanyagszékkel küzd. A tálcával és az aktatáskával a kezében Jaques Tati-szerűen
újra meg újra megpróbálja visszatartani a széket attól, hogy visszaugorjon az
asztal-hoz. Nevet - sajnos bocsánatkérően - és technikát változtat. Az asztalra
csúsztatja az aktatáskáját. Ezután két kézzel először elhúzza az asztaltól az
ülőkét, majd gyorsan becsusszan helyére megtartva a szán-dékolt pozíciót. Elhelyezi
az aktatáskát és fejét mélyen a nemzetközi poliszteroltálca fölé hajtva, fogyasztani
kezdi a töltöttkáposztát. Egy olyan országban, ahol egy mosogató havi 100 DM-nál
aligha kap többet, nyugodtan tekinthetjük eme kopottas importált műanyage-dényeket
divatos luxusnak. A pincérnő már pontosan tudja, hogy mily-en ferdén felfelé
kell egy adag rántott csirkét tartania ahhoz, hogy a mellete lévő borsó ne csusszon
le a szószal együtt, miközben mindezt egy kézzel elbírja anélkül, hogy az megbillenne.
1995. 10. 19. 20:55
A mai napot lehetetlen volna túllicitálni. A sajgó gyomorgörcsök, szódabikarbóna
minden lóg bennem, ülni is alig van erőm. A moziban, ahová bementem, nem a meghirdetett
" Murel esküvőjé"-t játszották. Sokmindenre beültem volna, de nem a " Stalker"
-re, amelyet ki-választottak a számomra. Bár végre megérkeztem ebbe avárosba,
de szinte elviselhetetlen. Az étel órák múlva is csomókban ragad a gyom-romban,
az autóforgalom mindenkit megmérgez. Minden technikát kipróbáltam, hogy kijussak
ebből a szarból, hatalmas arroganciával várom az áttörést, amely úgy tűnik azt
csinál, ami neki tetszik. A nagymama lakását közben ellepte a mindent befedő
káosz. A szomorú növények, amelyeket az unokahúg öntöz, valahol egy sarokba
szorítva, s macskaképes "Boldog Karácsonyt 1990." még mindig meg van pers-ze,
mindenki apróságokat vásárol az evéshez. Itt mindig ugyanazt eszik, úgyhogy
a maradék a hűtőszekrény rácsain rohad. Nem tudom miért kellett ilyen hamar
idejönnöm, azt hiszem lehetetlent vártak a megérkezésemtől. Mindenesetre nagyon
bután ülök itt, a redőny lehúz-va és minden nagyon furcsa. Ha odakint valami
működik, akkor csak kicsit tér el attól, amit az ember akar. A szinte minden
helyzetre pro-jektált magyar-német viszony elbágyaszt. Halott vagyok, ahogy
már rég nem. Belefúródni...ok, a fényképezőgép mindjárt kinyitja a szemét és
többször 30 másodpercig mereven nézi a szerencsétlenség homályo-san megvilágított
tárgyait, minden békés, a narancsszínű virágos zu-hanyzó pisztolyfeje, aminek
a fogantyúja letörött és R. visszateszi a megrepedt tányért még mielőtt kettéválna,
a konyhaszekrénybe, amely-nek piros rezonállapjai felpuposodtak a sok tea- és
rizsfőzéstől és disznóhús ízűek. Majd csodálkozhat a nagymama, hogy miért csak
két darabban tudja a kezébe venni. Csak a Gyomor adta vissza a szervát engesztelhetetlenül,
a növekvő jókedvtől aztán feladta a fontoskodást.
A felhólyagzott vörös ajtó:
Valamikor egy gyűjteményt létrehozni olyan tárgyakból, ame-lyek sikerrel tudtak
ellenállnia rendeltetésüknek. A nedvesség erejével felfeszített rezopállemezek,
az eresen megemelt betonburkolat a Blü-cher téren, az Urban elött eresen repedő
aszfalt, a kreuzbergi új lakótelep fúgái között növő fű, ahogy Skellig szerzetesei
megszárítot-ták az algát és kicsi, falazott edényekben lerakták humuszként a
hegyes szigetecske talajába, úgy képez a féknyom és az OBI (Ezermesterbolt)
erkélyén a kátrány elég talajt valamiféle zöldnek, patkányzöldnek. Ahogy C.,
aki légi patkányaival (városi galambok) a maradék kedvemet is elvette a városi
állatoktól, amennyiben erről nem gondoskodtak eléggé a Hundesee (Kutyató) és
az Őrző-védő Ebtartók Szövetségének kutyái a hozzátartozó emberekkel együtt.
Ez a Szövetség vadonatúj Ford Tranzitjával és utánfutójával nyilvánvalóan egy
német Kubrik-film forgatásának főszereplője, csak még nem érkezett meg a forgatás
többi tagja a kamerákkal és a fénnyel. Lógó nyelvvel érkeztem meg A. és más
meghitt lodzi ismerős rendezvényére egyidőben egy mentőautóval, amelynek szirénája
előzőleg többször is körbefogott szenvtelenül. Ez az urbánus zaj most átváltozott
aggodalommá. H. éppen egy művészt segített az autóba, aki a nyakörő performance
során megégette magát. Az ölelések aggodalmasak és intenzívek voltak. Amikor
megérkezett a rendőrség, hogy kivizsgálja a körülménye-ket a főtechnikus - akivel
akkor össze is vesztem - alig tudta leplezni afölött érzett kárörömét, hogy
most a rendőrség foglalkozik az ő jós-latainak realizálódásával, s holnap újult
erővel kezd majd hozzá leg-frissebb akadályozó tevékenységének. Miután mindenkivel
volt egy pillanatom, megtaláltam az autót, amely a Jogi Palota előtt állt beszorítva
épp az előbb említett csaholó Ford Tranzittól. Mellette a fényszóró sugarában,
amely valójában az átépítés alatt lévő Palota zászlajának és a nosztalgia tér
részére állítot-ták föl, egy csoport SS állt - köztük nők is - akik tudták,
hogy senki nem képes elmozdítani őket. Átpakoltam a kocsimat a lopásvédelmi
és vámvizsgálati szabályoknak megfelelően. Egyszerre csak száz bullter-rierpofából
kiszakadó ugatás söpört végig a téren. A hátsó ajtó kinyitása a degeneráltakban
feltámasztotta az örjöngő vágyat, hogy az öss-zepisált, egymásra rakott flightcases-ekből
kijussanak. A vezetőknek problémát jelentett a kutyákat pórázra keríteni s az,
ho-gy ne azok vigyék őket sétára. 50 cm-rre engedett pórázokkal körbejárták
a harci alakulatot, kétméteres távolságra egymástól; egy négyszög fákkal és
némi zölddel. Ez volt utazásom sokat ígérő kezdete...